2012. ÁGOTA tábor Munkatársak írták
1. Gönczi Mónika, Bácsalmás2. Makai Jánosné, Kecskemét
3. Borosné Laskovicz Ildikó, Csanádpalota
4. Sisákné Krizsán Valentina, Hódmezővásárhely
5. Perneki Lászlóné Anna, Csanádpalota
6. Kimpián Tibor, Csanádpalota, Szegvár
7. Heller Judit, Kecskemét
8. Szabóné Szívós Ildikó, Kecskemét
9. Halenkár Margit, Kecskemét
10. Gyuris István, Csanádpalota
11. Virág Elekné Marcsi, Kecskemét
12. Szőcsné Vera, Csanádpalota
13. Molnár Vera, Hajós
14. Vígh Balázs, Szegvár
15. Teszáriné Varmuzsa Anikó, Bácsalmás
16. Rácz Attila, Szeged
17. Kopjásné Dóczi Gabriella, BKM nevelőszülői hálózat
18. Bitó Ildikó, Bácsalmás Gönczi Mónika Gyermekotthon, Bácsalmás Már egy ideje ülök a gép előtt és visszaidézem azt az időt, amit ott eltöltöttem, és csodálatos dolgok, érzések támadnak fel bennem. Mit kapok, és mit adhatok érzéssel indultam el itthonról az ÁGOTA táborba.
Emlékszem ez előtt még csak a gyerekeink voltak itt, és miután hazatértek csak csodálkozva néztem őket, hogy el vannak varázsolva, túl a fizikai fáradságukat látván valami megfoghatatlan volt, ha a szemükbe néztem. Valami történt velük! Az a tiszta és őszinte valóság, amikor valóban mertek gyerekek lenni, amikor felvállalták, és nem is ágáltak a segítségért kiáltani,amikor valóban ők maguk voltak, és semmilyen más gondolatnak akaratnak vagy más valakinek válni, csupán a maga Istentől kapott én még gyerek vagyok!!!!! Soha nem tagadtam azt, hogy keresztény vagyok. Emlékszem annak idején mikor csak még úgymond bejárós voltam a pásztorral az otthonban mindig egy olyan érzés volt, hogy hazatérek, hogy ők nekem mind a testvéreim, nem csak az Úrban. Jó magam is voltam ezen az oldalon, ahogy a gyerekeink szokták mondani, és talán ettől is értem és megélem, amikor a gyerekeket hallgatom beszélgetéseink során. Minden, amit tapasztaltam az ÁGOTA táborban az nagyon izgalmas és szeretetteljes volt. Valóban jó volt kipróbálni magamat nem csak fizikailag, hanem lelkileg is. Bizonyságot nyert az a tény, hogy mind, akik ott voltak valamilyen formában Isten szolgálatában álltunk. Mert mondá az Úr tanítványainak tegyetek mindenkit emberhalásszá!!És engedjétek hozzám a gyermekeket!!! Három csoportba voltak a gyerekek a kicsik a középső és nagyobb korosztály. Én a harmadik csoportba kerültem. A csoportvezetőnk Balogh Mária volt. Nagyon kedves teremtés. Rövid megismerkedés után a munkatársakkal, és mint a gyerekek, az ajándék megérkezését vártam másnap, magukat a gyerekeket. Az ország különböző területeiről érkeztek. Nagyon örültem ennek a kihívásnak, mert izgalmas volt, érdekelt mindennél jobban a nyitottságuk a közeledésük, a kommunikációs képességük, kézügyességük, és még sorolhatnám. Az első pár nap nagyon izgalmas volt. Nagyon kimérten és megfontoltan már már óvatosan nyiladozott a mi kis virágos kertünk. De miután felismerték a gondos kertészeket, akik friss vizet adnak, onnantól virágba borultak. Csodálatos volt látni, és tapasztalni, hogy a szeretet mire képes, merthogy volt, aki eleinte kételkedve fogadta közeledésünket. A bizalom és az őszinteség két alap pillére volt a csoportnak. Megtanultam úgy megsimogatni a kaktuszt, hogy a szúrós tüske bársonyos legyen, hogy semmit erőszakkal nem lehet elérni csak szeretettel, és az egymásba vetett hit által lehet gondos kertészeké válni. Ebben a táborban bölcsességgel oszthattam azon ajándékokat, amit Istentől kaptam, és mindannyian, úgy gondolom.
nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem
fuvalkodik fel.
Nem viselkedik bántóan, nem keresi
a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója
fel a rosszat.
Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.
Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.
A szeretet soha el nem múlik.
Makai Jánosné Évi Lakásotthon, Kecskemét 2012.07.19. délelőtt 11 óra: Érkezésem a XVI. ÁGOTA táborba. Nem sokkal ezután odajött hozzám egy munkatárs aki bemutatkozott, és elmondta, hogy ő lesz a csoportvezetőm az ő csoportjába fogok tartozni. Az első benyomásom róla jó volt. Talpraesett fiatalember közvetlen, lényegre törő fogalmazása -értem ezalatt, hogy kizárólag fontos információ egyszer hangsúlyosan elmondva szemkontaktust megtartva mondta el mondandóját. Ami számomra nagyon fontos magatartási forma. A délután folyamán rövid bemutatkozás után megismerhettem csoportom tagjait. De még mindig bizonytalan voltam. Inkább figyeltem a többiek viselkedését. Gondot okozott számomra, hogy nem ismertem a" tábori kifejezéseket". Sokat kérdeztem a csoportom tagjait. Mi mit jelent, de az ismerkedési est kivilágította elmém. Megfogott a beláthatóság, a közvetlenség, a jókedv, a barátságos hangnem és a vidámság ami a környezetemben uralkodott. 20.-ára átestem egy másik "dimenzióba" kezdtem nagyon jól érezni magam. 21.-én végre megérkeztek a gyerekek. Jó volt látni rajtuk a fogadtatásukkor a meghatódottságot, és az örömöt.
Ekkor már tudtam mely gyermekek fognak a csoportunkba tartozni.
Vidámak és barátságosak voltak, a bemutatkozáskor viszont éreztem, hogy kicsit visszafogottabbak lettek, amikor megtudták, hogy én gyermekfelügyelőként dolgozom családban élek. Figyelve a tekinteteket oldódni látszottak, amikor elmondtam, hogy két felnőtt fiam van, akik már önálló életet élnek, és úgy szeretem a gyerekeket olyannak, amilyenek. Ahogyan telt az idő a sok program a közvetlen hangulat és a személyre szabott figyelem a gyermekekben véleményem szerint egyre több bizalmat épített. Erre egy példa volt számomra is a felnőttek Ki-Mit-Tud?-ja. Volt olyan munkatárs, aki egy évig készült előadására, hogy teljes átéléssel megmutassa nekünk érzékenységét, szeretetét, odaadását a gyermek iránt. Nagyon meghatódtam előadása könnyeket csalt a szemembe- ekkor már tudtam jó helyen vagyok, bizalmam teljes lett. Jó volt megélni, hogy a kézműves-és készségfejlesztő foglalkozások, a sport, a sorversenyek, az ügyességi versenyek, a csocsó, a ping-pong, és még sok egyéb elfoglaltság közül ki-ki amihez kedve volt azt csinálhatta. A kereteket betartva. A gyerekek együttműködőek voltak, nem vitatkoztak, türelmesen kivárták, míg valamiben sorra kerültek.
Jó volt nézni, ahogyan ismerkedtek egymással és az önkéntes munkatársakkal egyre magabiztosabbak lettek miközben játékos feladatokat oldottak meg. Külön élmény volt számomra az alcsoportban zajló beszélgetések, amik a KÁSZPEM Módszer alkalmazásával játékos formában történtek. A feladatokat a gyermekek ügyesen együtt oldották meg majd a kiértékelő beszélgetésen aktívan részt vettek. Őszinte, megható, és számomra nagyon tanulságos volt. Biztos vagyok benne, hogy a munkám során mindig észben tartom amit ott, és akkor halottam. Mert tudom, hogy a gyermek érzései, lelki világa milyen problémákkal küzd. Én nem akarom, hogy úgy élje egy gyermek vagy fiatal a mindennapjait. Nagyon jó érzés volt számomra, hogy a gyermekek csoportomban bizalmukba fogadtak. Például volt olyan fiú, aki azt kérte tőlem, hogy vele együtt énekeljem el karaoke-n a Mama című dalt. Holott addig csak figyelte a körülötte zajló eseményeket, és inkább egyedül üldögélt mert úgy hatottak rá az események- hogy inkább akkor egyedül szeretett volna lenni. Öröm volt számomra látni éneklés közben a fiún a felszabadultság érzését. Ha már a példáknál tartok még egyet kiemelnék a lányt, aki nagyon visszahúzódó volt még a discoban is- a 4.-ik napon elfogadta tőlem a jóéjt puszit, holott addig elutasította azt. (pedig több éve ismerem) De hosszasan sorolhatnám azokat az apróbb jeleket, amiket a csoportomba tartozó gyerekek mutattak felém, amikben nagyon boldog perceket éltem meg. Például a táborban megélt 5. napot, ami számomra a legnehezebb nap volt és őszintén el kell, hogy mondjam lelkileg megviselt. Ekkor ugyanis már a csoporttagjaim tudták, hogy én este haza megyek. Egész nap éreztem rajtuk egyfajta készülődést valamire. Megfigyeltem, hogy a programok alatt néhányan klikkesednek, azaz együtt voltak. Velem is persze, de nem úgy, mint addig a napig. Rájöttem, hogy meglepetésre készülnek. Így aztán jól össze kellett a magam lelkivilágát szednem, hogy un. toppon legyek mire a búcsúzkodásra kerül a sor. Ami az az napi vacsora előtt be is következett. Az egész csoportom elém ált és elköszönt tőlem. Boldog voltam. A gyerekektől ajándékot kaptam egy EMLÉK lapot, amit ők készítettek, és mindenki aláírt. Majd átadtak egy gyönyörű szép kis tarisznyát is.
Élményekben gazdagon sok embert megismerve, feltöltődve érkeztem haza. Köszönöm, hogy ott lehettem veletek! Azóta vidámabban élem napjaim, mint a XVI. ÁGOTA TÁBOR előtt.
Borosné Laskovicz Ildikó Lakásotthon, Csanádpalota Lehet jelentkezni az ÁGOTA táborba. Ennek kapcsán felmerült bennem, hogy mit is csináljak? Menjek? Bírni fogom? Végül is úgy döntöttem, hogy ott a helyem. Már az első nap, amikor folyamatosan jöttek az ország minden megyéjéből a gyerkőcök és mi a munkatársak tapsolva, kiabálva sorfalat állva vártuk őket elég volt a gyermekek szemébe nézni és éreztem, hogy a szívem megtelik melegséggel. Éreztem a belőlük áradó szeretetéhségüket, mennyire értékesek, nagyszerűek Ők! Tudtam, hogy jól döntöttem és itt van a helyem. Pár nap elteltével a bizalmukba és a szeretetükbe fogadtak. Felemelő érzés áradt szét bennem, amikor hol az egyik, hol a másik szólt: Ildus sétáljunk egyet! Átölelve meséltek a mindennapjaikról, gondjaikról és a jövőről. Hogyan képzelik az életüket, a családjukat. Megtiszteltetés volt Őket hallgatni és úgy érzem, hogy sikerült nekik önbizalmat és hitet adni.
Úgy érzem, hogy ezalatt a 10 nap alatt én is igazi "ÁGOTÁS" lettem. Köszönöm ezt a 10 napot és remélem, hogy jövőre is mehetek a táborba.
Sisákné Krizsán Valentina Lakásotthon, Hódmezővásárhely Idén, első ízben vettem részt az ÁGOTA Táborban. Amikor eldöntöttem, hogy menni fogok, valamiféle várakozás élt bennem, valamit szerettem volna megtapasztalni, valami pluszt adni és kapni. Semmi konkrétumot nem fogalmaztam meg magamban, csak az foglalkoztatott nagyon, hogy kik lesznek a munkatársaim és a gyerekeim. Fontos volt már az első napon, hogy a munkatársak szimpatikusak voltak, és lehetőség adódott arra, hogy kötetlenül megismerhessem őket, még a tényleges munkakezdés előtt. Az alcsoportvezető hozzásegített bennünket ahhoz, hogy egyértelműen megfogalmazódjanak azok az elvárások egymással szemben, amelyek a tíz nap során befolyásolták az együttes munkát. Mindenki nyitott a másik felé, ezért a közvetlenség és a párbeszéd jellemezte a későbbi munkakapcsolatot is. A munkatársak többségének hozzáállása egyértelműsítette már az elején, hogy a cél mindenki számára ugyanaz, örömet szerezni azoknak a gyerekeknek, akik hozzánk tartoztak abban a tíz napban. Minden nap team megbeszéléseket tartottunk, minden információt megosztottunk egymással, ennek köszönhetően jól tudtuk mozgatni a csapat tagokat és a csapatot egyaránt. Az egyes munkatársak közötti párbeszéd is jól működött, ezért egymás támogatói is lehettünk. A gyerekek megérkezése különös élmény volt számomra. Az övtáskámban csak a neveik voltak egy papíron, később társultak hozzá megilletődött arcok és érzések. Ahogy érkeztek, úgy fogadtam be őket, nem volt bennem távolságtartás, azt gondolom, azonnal rájuk hangolódtam és ez jó érzéssel töltött el már az elején. Viszonylag gyorsan körvonalazódott, kik azok a gyerekek, akik hozzám ragaszkodnak, de a tíz nap tartogatott meglepetéseket is. A gyerekek gyorsan eljutottak odáig, hogy megnyíljanak, úgy gondolom, ennek egyik motiváló tényezője az volt, hogy a munkatársakkal összetartó csapatként olyan légkört tudtunk biztosítani a számukra, amely sugallta a biztonságot és a meghittséget, valamint a MI tudatot. Az elején, amikor a gyerekek kezdték megérezni a törődést és az odafigyelést a munkatársak részéről, az egyéni beszélgetések domináltak intenzívebben. A középső szakaszban a jó csapatépítésnek köszönhetően, már egymást is keresték és igyekeztek egymásra figyelni, úgy hogy a munkatársak továbbra is részesei maradtak mind az egyén, mind a csapat környezetének. Számomra nagy élmény volt részesévé válni annak, illetve végig kísérni azt, hogyan formálódik egységgé a társaság. Látni azt, hogyan alakul ki a gyermekekben is a felelősség és az aggódás a másik iránt (akár másik gyermek, akár a felnőtt iránt). Csapat tagként azonban, igyekeztem olykor az alcsoportvezető technikáira és módszereire is figyelni, hiszen ez is nagyon érdekelt. A csapat érzelmi szintje mélyreható volt az elsőtől az utolsó napig. A gyermekek által behozott élettörténetekkel és problémákkal folyamatosan dolgoztunk, miközben egyre fokozottabb lett az a felelősség, amelyet értük éreztünk. Elégedettséggel tölt el az a tudat, hogy koncentrálni és reagálni tudtam a gyermekek érzéseire és rezdüléseire még akkor is, amikor a fáradtságtól alig tudtam járni. Mérhetetlen tiszteletet érzek a mai napig a gyerekek iránt, akik méltattak arra, hogy a bizalmukba fogadjanak, úgy, ahogy azt megtették. A gyermekek kinyílásának napjától az apró kis levélírásokat is arra használtam, hogy megerősítést nyújtsak nekik abban, amiben hiányt szenvednek a mindennapjaikban, illetve beszélgetéseket generáljak azokban a témákban, amelyek őket foglalkoztatják. Amikor a tábor hatodik, hetedik napjához érkeztünk, valami arra ösztönzött, hogy leüljek és átgondoljam mi is történik ott velünk. Az eltelt napokat bármely oldaláról is közelítettem meg, mindig ugyanoda lyukadtam ki. Az első három nap erőfeszítései, a feltétel nélküli közeledés, az elfogadás, a kitárulkozás a gyerekek felé olyan dimenzióba vitt el, amelyben egyszer csak tőlük kezdett áramlani a szeretet és a bizalom énfelém, anélkül, hogy ezt elvártam volna. Számomra ez megerősítést jelentett abban a hitemben is, hogy az általam vezetett lakásotthonban kitűzött céljaimért még fokozottabban küzdjek és ösztönözzem a munkatársaimat a hittel és alázattal végzett munkára. Olyan lendületet, olyan érzéseket kaptam, amelyekkel remélem, motiválni tudom a lakásotthonban dolgozó munkatársaimat A gyermekek kitárulkozása napjától egy visszatérő, ösztönző érzés és törekvés kísért mindvégig. Történetesen az, hogy tudjak olyan útravalót adni a számukra, amelyet magukkal tudnak vinni és azt hasznosítani is tudják majd, igaz nem olyan ideális körülmények között, mint a tábor, amelyet ők elmondásaik szerint, annak éreztek. Tudom, hogy ez sikerült, és bízom bennük, mégis aggódás fog el, ha rájuk gondolok. A gyermekek által felvetett problémák folyamatosan emlékeztetnek arra, hogy még sokat kell dolgoznunk azon a rendszeren, amelyben ők felnőnek. A tábor nekem is útravalót adott. Óriási terheket cipelnek ők fáradhatatlanul. Éppen ezért, én sem engedhetem meg magamnak, hogy elfáradjak, ezért úgy szeretnék dolgozni, hogy az elkövetkezendő sok-sok tíz napba, legalább ennyi beleférjen.
Perneki Lászlóné Anna Lakásotthon, Csanádpalota Minden kollégának csak ajánlani tudom, hogy vegyen részt az ÁGOTA-táboron!
Teszem mindezt az első táborom" után, ahol rengeteget tanulhattam a gyerekektől és a kollégáktól is. Nagyon jó volt látni, ahogy mindenki a közös célért, a gyermekek önbizalmának növeléséért, lelkük gyógyulásáért, dolgozott. Nagyon sok erőt és megújult hitet kaptam a következő egy évre, melyet igyekszem a mindennapokban jól beosztani. Tudom, ha rossz lesz a kedvem, csak a tábori vidám pillanatokra kell gondolnom és már el is száll a gond. Ha minden jól megy, ott leszek a következő táborban is. (Pillanatnyilag úgy érzem, nehezen tudnátok levakarni :-) )
Kimpián Tibor Gyermekotthon, Csanádpalota, Szegvár Amikor először felmerült annak a lehetősége, hogy ÁGOTA táborba mehetek munkatársként, elkezdtem aggódni, megkérdőjelezve magamban, hogy ott helyt tudok-e állni. Aggódva léptem be az első nap a tábor helyszínére, kíváncsian vártam, mi fog történni. Első "gyülekezőnél", amikor még nem voltak ott a gyerekek, szembe találtam magam egy egységes, egyet hirdető, magabiztos és elkötelezett erővel. Nem volt mellébeszélés, a cél egy volt, éspedig az, hogy a gyermek jól érezze magát. A gyermekek megérkezésével ez csak tovább erősödött, és formálta magát a tábort, és a táborral együtt engem is. A szervezettség, a hozzáértés számomra nyugalmat, biztonságot adott. Öröm volt egész nap foglalkozni, játszani a gyermekekkel, látni, ahogyan megnyílnak, és lesznek egyre bátrabbak. A tábor csak megerősíteni tudta, azt az eddig is bennem lévő hitet, hogy minden gyermekben van érték és érdemes ezeket kiaknázni. Megtapasztaltam azt, hogy a gyermekkel "taktikázva", játszva, közvetetten lehet elérni eredményeket, önbizalmat, értéket adni neki. Kiemelni, fontossá tenni azokat, akik nem érzik magukat annak, ez csodákra képes. Megtapasztaltam azt, hogy ha állandóan figyelünk, a gyermek "visszafigyel". Olyan gyerekekkel találkoztam, voltam egy alcsoportban, akikkel addig sosem találkoztam. Egy pár nap után már úgy beszéltünk, mintha régi ismerősök lennénk. A folyamatos egymásra figyelés eredményes volt. Természetesen ennyi nap alatt nem lehetett mindent megtudnunk egymásról, de amikor az alcsoport lezárása volt, csodálkozva hallgattam, hogy ki mennyi információt gyűjtött össze a másikról az együtt töltött napokon. Minden gyermek részéről csak hálát éreztem, amit én is igyekeztem sugározni nekik. A gyermekkel töltött napok, habár fizikálisan lefárasztottak, ezt főleg otthon éreztem, lelkileg nagyon sokat adtak.
Heller Judit Gyermekotthon, Kecskemét Az ÁGOTA tábor gyermekotthonunkban természetes fogalom, hisz kezdetek óta mennek gyermekeink élményt szerezni ide. Hazajövetelükkor pedig, mindig fáradtan, különböző tapasztalatokkal gazdagon meséltek élményeikről.
Az idei évben azért volt különlegesebb, mert lehetőségünk adódott részt venni a XVI. ÁGOTA táborban, mint segítő.
Az előzményekből, különböző hírekből kiindulva, milyen lehetőségeink lesznek az elszállásolásban, mennyi időnk lesz a pihenésre - kicsit félve indultam el. Lesz, ami lesz alapon, utánam a vízözön jelmondattal beszálltam az autóba.
Innentől fogva, a ránk bízott gyerkőceinken kívül, sem időm, sem energiám nem volt gondolni másra.
A korábban hallottak beigazolódtak, a felnőttek ébresztésétől kezdve, szinte a nap 24 órájában a gyerkőcökkel töltöttük a napot.
Módszeresen felépített, hihetetlenül megszervezett napjaink egymás után repültek el, olyan gyorsan, hogy már csak a végére figyeltünk fel. A sűrű programok, arra való készülődés aqua park, bál, romaest, ki mit tud, bolond ballagás, kézműves foglalkozások - egyre jobban hozta össze gyermekeinket, ahol mélyíthették kapcsolataikat, ahol új barátot, ismerőst szerezhettek. A mindennapok ajándéka a gyermekeink voltak, akikkel egyénenként, minden fajta módon igyekeztünk érzékeltetni, hogy a mai nap az ő napja. Már a kezdet, a megérkezésük pillanata egy felejthetetlen élmény volt, hisz csak várost és nevet tudtunk ki fog hozzánk, csoportunkhoz tartozni. Nagy várakozással és ünnepléssel (ének, tapsvihar) fogadtuk az ország minden részéből érkező lurkóinkat. A hihetetlen ovációk hada, tapsolások, éneklések, zenék, érzékeltették az ő ünneplésüket. Ez a 10 nap maximálisan róluk szólt. A különböző kedvcsináló játékok, mely a nap bármely percében megszólalhatott, "nincs hangotok" vagy a "XVI. válasz: ÁGOTA" hangos ordításától, már a 3. napon rekedten tértünk nyugovóra.
Minden este mesét olvastunk nekik, amit nagy örömmel hallgattak, sőt vártak. Egy párszor nem jutott mesekönyv, így fejből meséltem vagy énekeltem nekik, amit szeretettel fogadtak. Gyermekeink által folyamatos pozitív kihívás volt minden nap. Megláthattunk olyan pillanatokat, amiket a szürke hétköznapokban nincs lehetőségünk, mivel itt ébredésüktől kezdve a lefekvésükig velük voltunk. Nehéz pillanataikat, mikor küzdöttek önmagukkal, a világgal, igyekeztem megoldani. Volt, aki csak kibeszélni szerette volna örömét, bánatát, volt aki ölelésre vágyott. Jó érzéssel töltött el, hogy egyre közelebb engednek magukhoz, egyre mélyebbre kerül lelki síkon kapcsolatunk, kapcsolataik. Fokozatosan oldódtak fel, melyben sokszor ingadoztak érzelmeik. Örömteli pillanat volt, mikor láttuk, hogy a feléjük áradó szeretetünk, odafigyelésünk, türelmünk által, a ránk bízott gyermekeinkben sikerült egy ÁGOTA magot elültetni, ami már a táborban elkezdett kihajtani. A valahova tartozás érzése, itt értelmet nyert gyermekeinkben. A néhol kirekesztett, eldobott érzést, felváltotta, a csak én vagyok, a szeretett, az együvé tartozás érzése.
Nagyon nehéz leírni, megfogalmazni, mit is éltem itt át, mert ezt meg kell érezni.
Itt érezni, ha szeretetet adsz, szeretetet kapsz. A gyermek ünneplése, az számomra is örömet adott. A rengeteg mosoly, nevetés, figyelő, érdeklődő csodálatos szemek, leírhatatlan csodát adtak, ami csak fokozott, doppingolt, hogy még többet tudjak nyújtani. Szaporíthatnám még a sorokat, de ezt a felejthetetlen élményt, érzést nem tudom leírni. A gyermekek nyújtotta szeretet, a belőlük áradó őszinte mosoly, gondolat, az összetartozás érzése, amit éreztünk az ÁGOTA alapítvány csapatán a mindennapokban, akkora erőt adott, hogy észre sem vettem a fáradságomat. Egy mondatban így tudnám megfogalmazni: Fizikális lemerülés, mentális feltöltődés. AKAROM !!!!
Már csak egy kérdés motoszkál a fejemben: Én eddig miért nem vettem ebben részt? Köszönöm, hogy itt lehettem, hogy megélhettem. Feltöltődtem.
Szabóné Szívós Ildikó Gyermekotthon, Kecskemét Nagy volt a készülődés a lelkemben, alig vártam a napot, hogy végre elinduljak, hogy végre ott lehessek, azt tegyem amiben hiszek, amiről nap, mint nap beszélek, amiről szól az életem, ami én vagyok. A tábori előkészületek, a gyermekekre való várakozás gyorsan elröpült. A csapatunk készen állt a fogadásra, de az igazi hús-vér kölkök érkezése, azért eltöltött bennünket izgalommal.
Szombat, igen szombaton érkeztek meg a srácok, az maga volt a csoda. Álltunk a sárga pólónkban, rajtunk a felirat ÁGOTA, és ünnepeltünk. Ünnepeltük az érkezőt, lehetett kicsi, nagy, fiú, lány, alacsony, magas, mi csak annak örültünk, hogy végre itt van. És Ők?
Én ilyet még nem soha nem éltem át! Amikor a kapuhoz értek, és érzékelték, hogy most nekik éneklünk, a szemükben még volt némi bizonytalanság, tartózkodás, de ahogyan a kaputól távolodtak és az örömünk nem csitult, egyre biztosabbak lettek abban, hogy az ünnep, vagy az ünnep azon percei, amíg a sorfal végéhez érnek, csak nekik szól. Még visszanéztek egy pillanatra az autóra, ami hozta őket, majd egy kicsi félmosoly kíséretében elengedték a múltat,és elindultak velünk várni a csodát. Az első közös ebédnél szétnéztem, és azt éreztem, hogy megérkeztem, most vagyok otthon, hát róluk szól az én kis életem.
A tábor programja, napirendje, élete a gyerekek számára egy színes program kavalkád volt, hiszen nem volt a napnak szinte egyetlen perce sem, amikor ne kellett volna valamire készülni, ne kellett volna valakiket biztatni, vagy csak egyszerűen nagyokat dumálni, megosztani a titkokat, fájó érzéseket, szomorú eseményeket. A segítők számára azonban már a felkészítési időben kirajzolódott a programok mögötti tudatosság, az élménypedagógiai elemek sokasága, a beszélgetésekre fordított idő fontossága.
A sorversenyek, és sport versenyek mindig a győztes-győztes elvén működtek, a gyerekek az itt töltött idő egyetlen pillanatában sem lehettek vesztesek.
A munkatársaké volt a második este, rögtön az elején bemutathattuk, hogy hogyan tudunk mi részesei lenni egy Ki mit tudnak? Hogyan tudunk felszabadultan, vidáman együtt táncolni, énekelni, és nem szégyellni, hogy a produkciónk itt-ott nem tökéletes. Az ÁGOTA bálon, a táncban mindenki röpült, mindenki csodálatos volt, és tapsot kapott, hiszen a taps nem kerül semmibe,de biztatni tud, és az első napokban még nagyon elkelt a biztatás. A színpadon többen voltak egyszerre, így erősítették egymást, lesték el a lépéseket, ha esetleg valaki bizonytalan lett volna, rögtön ott volt a segítség. Ahogy teltek a napok egyre többen engedték megláttatni magukat, egyre gyakrabban félrehúzódtunk, halkan beszélgettünk, és egyre szorosabban öleltünk, és egyre több gyermeket öleltünk, és egyre több gyermek ölelt bennünket.
A táborban folyó szakmai munka alapjai a terápiás foglalkozások, amelyek a KÁSZPEM rendszerét alkalmazzák, ezek a játékok alátámasztják, kibélelik az egész tábori segítő munka vázát. Ezek a tematikus foglakozások visznek közel a gyermek lelkéhez, és ezek azok a tematikus játékok, amik gyógyítják, áthangolják gyermekeink sajgó sebeit. Tudatosítják hitüket, értékeiket,önmérsékletre tanítanak, és segítenek a jövő kijelölésében. Vasárnap a KÁSZPEM segítségével sok gyermek, de sok segítő számára is láthatóvá vált, hogy milyen élmény kilépni az önálló életbe egy olyan csemetének, akinek eddigi élete sokszor vakon telt. Milyen félelemmel teli úgy önálló életet kezdeni, hogy bár hiszek, bízok, de nem tudom, ki bízik bennem, és ki hisz bennem. Egy másik alappillér, egy nagy csapat volt, akiket alapkörösöknek neveztek, Hát, igen, ők voltak a hiteles mintaadók, hiszen ők ugyanonnan érkeztek, ahonnan a táborozó gyerekek, csak már felnőttek, önálló életet élnek. Állami gondozottak voltak, hitet, reményt kaptak, innen az ÁGOTÁ-tól, a táborokból, és itt vannak már évek óta, hogy jelfákként, ők is mintát adjanak arra, hogy az állami gondozott státusz nem ítélet, hogy van egy hely, ahol a múlt sebeit gyógyítják, ahol a jövő alapja a bizalom, és az egymásba vetett hit, és ez a hely az ÁGOTA. Ők erőforrásai voltak a tábornak, szerettem a közelükben lenni, mert nekem is erőt adtak. Szombaton este megválasztottuk a tábor szépét. Látni a készülődést, csupa izgatottság, szeretetteljes várakozás, kacagások, egymás ugratása. A lányok, jajj, a lányok, megannyi tündér szökkent kecsesen az ágyak között, rúzsok, púderek, csatok, övek, ragyogtak a szemek, a legszebb ruha kiválasztása, a legszebb frizura elkészítése mind-mind feladat. A fiúk zseléztek, lakkoztak, parfümöztek, és elegánsan öltözködtek. Én meg néztem őket, és eszembe jutott, ahogyan egy hete megérkeztek, csodára várva Ma már mindenki hitte, hogy király, és királynő lesz, és ezért mindent megtesz, még a színpadra is kiáll, és bemutatkozik, magáról beszél, így ahogyan van, megmutatja magát országnak, világnak. Csodálatosak voltak, gyönyörű gyermekeink vannak, mindegyik királyfi, és királynő, és nekünk kell látni bennük a csodát, mert csak így látják meg ők is magukban. Én láttam a csodát, itt az ÁGOTA táborban. Aztán eljött a hétfő, délután leállítottuk a Csillag tér forgalmát, mert elballagtunk a táborból. Igaz, nem a megszokott módon, hanem jelmezbe öltözve, kifestve, egymást ölelve, és túlkiabálva, hangosan énekelve, kicsit szertelenül, de ez volt az utolsó nap, és így könnyebb volt a búcsú, az elválás. Így mindenki egy nagyon kedves emléket őrzött meg a tábor utolsó napjáról. Este a táborzárón, miközben Janit hallgattuk, megcsendesedtünk, és egy kicsit befelé figyeltünk. Lehet, hogy a fények, lehet, hogy a zene, de talán leginkább az, hogy ott ültünk egymás mellett, és nyitva volt a lelkünk, és mertünk szeretni, és szeretve lenni, talán ez volt az oka annak, hogy nagyon fájt a búcsú. Olyan jó volt együtt lenni, olyan jó volt hallgatni őket, látni a felszabadultságukat, örömüket, osztozni velük mindenben, fogni a kezüket. Jó volt anyának lenni, jó volt, hogy anya lehettem, jó volt, hogy azt adhattam, amiből nekem a legtöbb van, a tiszta forrásból eredő anyai szeretetemet, és ők fogadták, minden cseppjét. Amikor indultam, megkérdeztem, hogy mit hozzak, és csak annyit mondtak, hogy a szívedet hozd. Vittem, és csordultig van töltve, most is, és valahányszor a gyerekekre gondolok Eszembe jut a tábori szentmise, ahol az atya épp a kenyérszaporítás csodájáról beszélt. Gyakran én is azt gondolom magamról, hogy nincs mit adnom másoknak, de valójában csak azt kell felajánlanom, amim van, és itt nem az a fontos, amit felajánlok, hanem az, hogy megteszem ezt, hogy másoknak is jusson. A csoda nem a mennyiségben rejlik, hanem az észrevétlenségben, hiszen az emberek, csak akkor vették észre a kenyérszaporítást, amikor már jóllaktak. A mi gyermekeink is ilyen észrevétlenül laktak jól". Köszönöm ÁGOTA!
Halenkár Margit Gyermekotthon, Kecskemét Az első nagy élményem a gyermekek érkezése volt. A várakozás, ami átsütött valamennyi érkezőn és az őket fogadók derűje, olyan alap hangulatot teremtett, hogy azonnal összetartozónak éreztük magunkat. A csoportomban lévő gyermekek ragaszkodása, szeretete maradandó élménnyé váltak. A közös étkezések, a nehézségek felejthetetlenek. A közös játék, az esti programokra való készülődés ünnepi hangulatot sugallt. Számomra a meghittséget a beszélgetések, a mesélések az altatások jelentették. Megérintett a gyermeki ragaszkodás sokszínűsége. Amikor maradásra kértek az elköszönésnél, számomra szívszorító volt. Ez a néhány nap a szeretet adásáról és kapásáról szólt. A gyermekeken kívül felnőtt barátokra leltem. A közös élmény, gondolkodás az azonos célkitűzés és a mindenek feletti szeretet kovácsolt eggyé bennünket. Nagy élmény volt e néhány nap számomra, jó hogy ott lehettem, és azokkal lehettem, akiket megismertem, hogy közelebb kerülhettem azokhoz, akikkel addig is közös nyelvet beszéltünk.
Gyuris István Lakásotthon, Csanádpalota Nekem ez a tábor nagyon sok pozitívumot és megerősítést adott. Értem azzal, hogy teljesen el tudtam fogadtatni magamat a többi gyermekfelügyelővel és pedagógussal, akik körülöttem voltak. Nagyon sokat gondolkodtam a táborozás előtt, hogy milyen is lesz valójában, mit tudok majd hozzá tenni a részemről. Teljes mértékben most értettem meg, hogy rajtam keresztül, mennyi mindent tudok adni a gyerekeknek és persze a gyerekek nekem. A részemről csak annyit szeretnék elmondani, hogy régen voltam ennyire kivirulva és felszabadulva ebben a nehéz társadalmi helyzetben. Remélem máskor is lesz lehetőségem ahhoz, hogy hozzá tudok járulni a mosolyommal és persze a szeretetemmel, amit tiszta szívemből adtam. Elmondhatom, hogy most már bátran kijelenthetem, hogy egy nagy családot találtam meg. Jóleső érzés fogott el, mikor annyi "sorstárssal" ismerkedtem meg, és mindenki vitte az életben valamire. Amit a legjobban megérintett, az pedig, hogy mi egykori "otthonosok", mennyi hitelességet, megértést, támogatást tudtunk adni! Örülök végül mindennek, amit ez a 12 nap alatt kaptam mindenkitől. Voltak olyan közeli emberek, akiknek csak hálával és köszönettel tartozom.
Virág Elekné Marcsi Lakásotthon, Kecskemét Nagyon örültem, hogy bekerültem a csapatba, és részt vehettem ebben a számomra csodálatos programban.
Szavakkal elmondani nem lehet azt az élményt, amit az ÁGOTA Tábor jelent: szeretet, törődés, odaadás. Leírni sem lehet, átélni kell minden percét. Csoda volt számomra.
A tábor megálmodója és megvalósítója beteljesült álmot varázsolt a gyermekek szívébe. Köszönöm, hogy ott lehettem.
Szőcsné Vera Lakásotthon, Csanádpalota Számomra ez a 10 nap olyan élményeket nyújtott, amit soha nem feledek el.
Megmondom őszintén, kicsit félve érkeztem a táborba, ismeretlen emberek, ismeretlen gyermekek, nem tudtam, hogyan fognak fogadni, hogyan fogom eltölteni ezt a bő 10 napot távol a családtól, a barátoktól.
Már az első napok kötetlen hangulatban teltek, mindenki közvetlen és kedves volt, persze sok ismerős arccal találkoztam. Véleményem szerint ez a tábor remek alkalom volt arra, hogy új barátságok szülessenek, a gyermekek csillogó szemmel várták az újabbnál újabb programokat. Ismeretlenül találkoztunk, de nyitott szívvel közeledtek felém, kezdettől fogva harmónia szőtte át a kapcsolatunkat.
A reggelenkénti kedves ébresztő hangjára mosolygósan ébredtek, mely kitartott a késő éjszakai bulizások idejére is.
Türelmet, bizalmat és mélységes szeretetet kaptam Tőlük, mely érzés megerősít abban, hogy jó helyen vagyok. Erőt és hitet adtak nekem, hogy folytassam az utam és még több mosolygós arccal legyek gazdagabb.
Molnár Vera Gyermekotthon, Hajós Eddigi életem folyamán kimaradt a táborozás élménye, így izgatottan vártam a 2012. július 21-31. között Szegeden megrendezett XVI. ÁGOTA tábort. A hajósi gyermekotthonból, ahol dolgozom, több gyermekünk is részt vett már ezen az eseményen, így az ő emlékeik segítségével hangolódtam rá az előttem álló öt napra. A tábor megkezdése a gyermekek fogadásával történt, mely úgy gondolom mindenki számára hatalmas élményt jelentett, hiszen az ünneplés mely az érkezőket fogadta, a kissé szorongóakat is mosolyra derített és megalapozta a tábori lét emelkedett hangulatát. Ezután következett a helyszín felfedezése és a csoportok megismerkedése. Érdekes volt végignézni, ahogyan az egymás számára ismeretlen gyerkőcök csoporttá fejlődnek néhány nap alatt, és kialakulnak, az ezen belül elfoglalt szerepek. Az eleinte zárkózottabbak a különböző élményprogramoknak köszönhetően a 2-3. napra megnyíltak szívesen barátkoztak és számoltak be életeseményeikről. A felnőttek is sokat segítettek a feloldódásban, hiszen ezen a tíz napon ők is felébreszthették a bennük élő gyermeket és felhőtlenül énekelhettek akár ebéd közben vagy úgy verhették az asztalt, hogy a poharak is felborultak, anélkül, hogy bárki rájuk szólt, vagy kinevette volna őket. Olyan feladatokban vettek részt, melyeket a hétköznapokban talán gyerekesnek találnának, most viszont minden pillanatát élvezték. A színes programok felejthetetlen élményt nyújtottak, olyan oldalukról mutatkozhattak meg a gyerekek és a felnőttek egyaránt, melyeket eddig csak kevesen ismertek, ilyen egy gyönyörű hang, vagy tánctudás, illetve a sporttehetséget is megcsillogtathatták. Számomra a Roma Est illetve az ÁGOTA Bál volt a legkedvesebb élmény, melyet nehéz szavakban megfogalmazni, át kell élni, érzelmileg nagyon sokat adott. A résztvevők megélhették és büszkék lehettek legbensőbb énjükre. A KÁSZPEM csoportokon megoszthatták egymással gondolataikat és megtapasztalhatták, hogy problémáikkal nincsenek egyedül a különböző gyermekotthonokból érkezők is hasonló nehézségekkel küzdenek, és ami nagyon fontos, hogy az autentikus segítők lehetőséget illetve utat mutathattak számukra. Sok szerelem és barátság kötetett, melyek megnehezítették a tábor végével az elválást, de az élmények melyeket kaptak a gyerekek, illetve mi munkatársak is kaphattunk, soha senki nem veheti el tőlünk és még nagyon sokáig táplálkozhatunk belőle. Nehéz volt a hétköznapokba visszatérnünk, a gyerekekkel még mindig szívesen elevenítünk fel egy-egy dalt vagy táncmozdulatot. Számomra nagyon megtisztelő, hogy részese lehettem ennek a csodának, emocionálisan nagyon sokat kaptam ettől az öt naptól és remélem, hogy én is sokat adhattam a gyerekeknek. A hajósi gyermekotthonban élőkkel is megerősítette a kapcsolatomat, sokkal bátrabban mutatják ki előttem az érzelmeiket. Jövőre is részt szeretnék venni az eseményen, remélhetőleg akkor már mind a tíz napján.
Vígh Balázs Lakásotthon, Szegvár A táborról nekem nagyon jó véleményem van. Nagyon örültem annak, hogy kínálkozott ez a lehetőség, hogy az ÁGOTA táborban ott lehessek, azokkal dolgozhassak, akik már egy jó pár éve csinálják a táboroztatást. Megismerhettem olyan nevelési formát, ami nekem egy kicsit új volt, nagyon sok tapasztalatot szereztem, olyan dolgokat ismertem meg, amiket a lakásotthonban még nem ismertem. Nagyon nagy örömmel töltött el az, hogy megismerhettem olyan gyermekeket, akiket életemben először láttam, vagy találkoztam velük. Először még volt egy kis távolságtartás, de utána lehetett érezni a közeledésüket, a szeretetüket. A táborzáró az egy ütős volt. Látni, ahogy nagy erős gyerekek elérzékenyülnek, megérintette őket a szeretet, az összetartás. A táborból nagyon sok tapasztalatot, feltöltődést, mérhetetlen erőt és sok-sok kis meleg szívet tudtam hozni magammal, és az emlékezetembe.
Teszáriné Varmuzsa Anikó Gyermekotthon, Bácsalmás Tapasztalataim az ÁGOTA táborról csak pozitívak.
Örülök, hogy lehetőségem volt részt venni ezen az élményprogramokkal teli eseményen.
Jó volt látni és átélni, hogy a gyerekek és a munkatársak egyaránt milyen felszabadultan tudtak együtt lenni.
A sok játék, feladat, szoros együttműködésben és szinte határok nélküli megnyilvánulásokban zajlott. Fontos megemlítenem, hogy az ország minden területéről érkező résztvevők milyen könnyen és gyorsan elfogadták egymást.
Az én csoportom tagjai is nagyon jól együttműködtek, rengeteg mindent meg mertek mutatni magukból. Ez bennem is oldotta a gátlásokat és én is mertem velük együtt megnyílni és megmutatni magamból a még bennem lévő gyermeki oldalamat.
Meglepő volt számomra, hogy azok a gyermekeim, akikkel munkám során foglalkozom, más oldalukról is megismerhetővé váltak. Olyan képességeik kerültek felszínre, amelyek eddig nem mutatkoztak meg a mindennapokban. Ezáltal magam is pozitív feltöltődést, erőt, önbizalmat és hitet kaptam ahhoz, hogy ezeket a dolgokat erősítsem bennük és tovább vigyem velük.
A fentieket összegezve azt gondolom, hogy az ott szerzett élmények, ismeretek, tapasztalatok nagyon jó hasznomra lesznek további munkám során. Úgy érzem, hogy ezeket beépítve és alkalmazva szebbé tudjuk tenni mindennapjainkat.
Rácz Attila Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató, Szeged Részemről a tábor szorongással kezdődött, mert ilyen megmozduláson még nem voltam. Ennyi gyermek egy helyen nekem példátlan.
Sofőrként én is hoztam srácokat és elinduláskor szinte egyenként mondták, hogy nem szívesen jönnek. A tábor bejáratához érve megváltozott valami bennük. A fogadtatás nem mindennapi volt, hátranéztem és megláttam a szemükben az izgalom csillogását. Ettől a perctől vigyázták egymást és a melléjük beosztott munkatársakat. Győzött a szeretet. A felnőtt ilyen helyen válhat újra gyermekké. Szédületes szervezés, program dús napok, melyek feledtettek mindent gyermekekkel, felnőttekkel. Szájtátva néztem a sportvetélkedést, mely óriási erővel fogta össze őket és minket. De bármilyen program volt, gyönyörű volt, lelket simogató.
Én csak gratulálni tudok minden gyermekkel foglalkozó tábori munkatársnak. Ja, a srácok nem akartak visszamenni
Kopjásné Dóczi Gabriella Bács-Kiskun megyei nevelőszülői hálózat Talán azzal kezdeném tapasztalataim megírását, mikor 2012. június 25-én először találkoztunk táborvezetőnkkel, "Janival" és a munkatársakkal, tábori megbeszélés céljából. Már ott érdekesen alakultak az események, mikor Jani, a táborvezetőnk, illetve Igazgató Úr jelzéssel élt, milyen hatással lehet ránk a tábor alatt megélt események, a kevés alvás, a programok sokasága szervezetünkre hogy ez ténylegesen egy túlélő tábornak minősülő 13 nap lesz Ekkor, pár perc gondolkodási időt hagyva nekünk, felére csökkent a teremben lévők száma mi, a kolléganőmmel, Lajos Krisztinával már akkor tudtuk, nem adjuk fel a vállalt "feladatunkat", már csak azért is "megcsináljuk" !!! Azt hiszem, akkor és ott, nagyon jó döntést hoztunk Nagyon tetszett az azonnali tegeződés, és ennek betartatása (diák-munkatárs, habár én mindig jeleztem a gyerekeknek, mennyire imádom a lyukas, szögletes, mogyorós, mazsolás stb csokoládékat, mikor véletlenül magázódtak, de csak nevették a "hülyeségemet", sajna nem ismerve Gombóc Artúrunk régi, őskori meséjét :-D ), hiszen így hamarabb átérezték a skacok a hierarchikus alá-fölé rendeltség megszűnését. Folyamatosan tápláló, jó érzéssel töltött el a gyermekek ünneplése (nekem még nem repedt szét soha a tenyerem a rengeteg tapstól, a hangom a sok ovációtól még ennyire sosem hagyott cserben most ezt is átélhettem), hisz a gyermekotthonokban felcseperedő gyermekek, és most megtapasztaltam teljes közelségből, ténylegesen és érezhetően kevesebb szeretetet, törődést, odafigyelést kapnak a nevelőszülőknél élő társaikkal szemben. A gyerekek tekintetén, érkezésük napján látszott, örültek ők a fogadtatásunknak, de nem mindenki értékelte azonnal úgy, ahogyan mi, felnőttek szántuk. Hisz voltak, akik nem akarták a TÁBORT, voltak, akik meg is akartak szökni, nem akartak kommunikálni, mint sem egy kicsit feledni és örülni a jónak, a vannak, a jelennek Azonban Hál Istennek, és nekünk, táborlakóknak is, kis idő elteltével megmutatkoztak az igazi, önfeledt mosolyt és csillogást tükröző, örömteli szemek a gyermekek arcán
mikor egy-egy fájó, fagyos, merev, mindent eláruló tekintet után megláttam a mosolygós, gyönyörű gesztenye szemeket örülni, elszorult a szívem, először fájdalmamban, majd örömömben, és tényleg úgy éltem meg, ahogyan emlegettétek, minden csoportbeli gyerkőcömet a tábor végén szívem szerint haza vittem volna, egy-egy családba helyeztem volna, hogy megmentsem
boldoggá tett, hogy a gyermekeknek megmutathattuk a másik irányt, hogy érezhették, hogy mindig van kiút
tetszett a szervezettség, a fegyelem, a törődés, a figyelem, de mellette az ösztönösség, a spontaneitás, ami még színesebbé tette az eseményeket
tetszett, hogy egy "NAGY CSALÁDKÉNT" lélegeztünk, működtünk
jó érzés volt meglátni a sok-sok tehetséget, látni önmaguk csodálkozását, hogy mikre képesek akár egyedül, és akár csapatban működve, és annak örülni, hogy örültek Nagyon jól, tematikusan felépített programokat és itt legfőképpen a KÁSZPEM programokat is beleértem élhettünk meg közösen gyermekeinkkel együtt, melynek lehetőségét nagyon köszönöm! Továbbá köszönöm mind a táborvezetőnknek, Janinak, Julinak, a MI Julinknak, Macinak, az összes kollégának és munkatársnak a segítségét, Laci bácsinak és "segédjeinek", hogy annyi finomsággal és olyan nagy mennyiséggel látott el bennünket étellel, hogy volt elég energiánk mindezt létrehozni, amit megtettünk ott és akkor bár megértettem, miért a gyermekotthonos gyerekeknek szól a tábor, mégis örömmel töltene el, ha a nevelőszülőknél cseperedő gyermekek is megtapasztalhatnák az összetartást, az identitást, az egymás ünneplését, az igazi értő figyelmet, a fegyelmet, a feltétel nélküli szeretetet, a vannak örömét megérezni és megélni Köszönöm Neked ÁGOTA!!!
Bitó Ildikó Gyermekotthon, Bácsalmás ÁGOTA TÁBORBAN VOLTAM ÁGOTA TÁBORBAN VOLTAM
nagyon sok gyöngyszemet láttam. Hogy ki merre "gurul tovább"
ha a tábornak vége?
Ez már könnyet csal szemembe. Jó lenne tudni, mi lesz veletek,
nem csak a tábor után
ha majd felnőttek lesztek,
merre visz utatok tovább. ÁGOTA kismesterek is lettetek
mindenkire külön emlékszem
azokra is, akik nem írták alá nevüket
vagy csak asztalhoz ültek, hogy figyeljenek... Karesz, Ricsi, Krisztián
mindhárom más, csoda srác,
sokat tanultam tőletek, remélem
valamit én is adhattam nektek. Kis Kati, a sürgő-forgó, mindenben jó
Zoli a Flinstosne - szekérgyártó
Krisztián a bús lovag, kinek Garfildje mégis arat
a neked ígért képeslapot
remélem, hogy megkapod.
Kérem, hogy a végéreragyogjon fény a gyöngyszemekre
olyan óriás fényt szeretnék,
mely azt is látja,
ki elgurult a sarokba egymagába! Maradjon veletek azt úton végig
mely maga az élet, mi oly sokszor
kihívás is!!! Köszönöm, hogy veletek lehettem! Szeretettel:
